A nyelvlökéses nyelésre, vagy infantilis nyelésre jellemző, hogy a nyelés folyamán a nyelv rendszerint a szájtérben laposan helyezkedik el, vagy mivel a két fogsor nem záródik megfelelően, a nyelv hegye kicsúszik a fogak közül elöl vagy oldalt. Emellett az ajkak záródhatnak. Ez a nyelési forma csecsemő- és kisgyermekkorban fiziológiásnak tekinthető, de előfordulása az életkor növekedésével csökken, és idővel megszűnik. Általában a vegyes fogazat kialakulásától tekintjük a nyelvlökéses nyelést károsnak.
(Vassné Kovács Emőke – Rehák Gizella dr: A nyelvlökéses nyelés. Nemzeti Tankönyvkiadó 1994.)
A nyelvlökéses nyelést a csecsemő- és kisgyermekkorban élettani sajátosságnak tekintjük, hiszen az anyamellről való táplálás másképp nem is lehetséges. Előfordulása azonban az életkor növekedésével csökken, és normál fejlődés esetén kb. 5 éves korra fokozatosan megszűnik. Ha azonban a nyelvlökéses nyelés a vegyes fogazat kialakulása után is fennáll, a jelenség már kórosnak tekinthető.
A nyelvlökéses nyelés lehetséges tünetei:
- gyakran nyitott a szájtartás, nyugalmi állapotban is, társulva szájlégzéssel, szájszárazsággal;
- elnyúlt arc a szájlégzés következményeként;
- gyakran lassabban eszik, nyammog az ételen, illetve rágás közben sok felesleges túlmozgás látható az ajkak körül pl.: beszívogatja, beharapdálja az ajkát;
- nyelés közben grimaszol, beszívja szorítja az ajkát esetleg láthatóan ki is dugja a nyelvét;
- kusza, szabálytalanul álló fogak, harapási rendellenességek pl.: az alsó és felső fogsor között a frontfogak és a szemfogak területén rés van: ezt hívjuk nyitott harapásnak;
- az alsó és felső fogsor fogai között eltérő a távolság pl.: míg az alsó fogak szorosan egymás mellett állnak, a felsők között rések vannak;
- aránytalan a felső és az alsó állkapocs egymáshoz való viszonya pl.: kisebb-nagyobb, szélesebb-keskenyebb, előrébb-hátrább;
- beszéd közben bizonyos hangoknál a fogak közé csúszik a nyelv, emiatt a t, d, n, l, sz, z és c esetleg az s, zs, cs, ty, gy, ny hangok torzulnak;
- nehezen javuló pöszeség akár a pösze terápia ellenére is, mert a pöszeség hátterében célzottan nem kezelt nyelvlökéses nyelés áll;
- fogcsikorgatás, fogszorítás;
- a fogszabályzás ellenére sem vagy csak nehezen alakuló fogazat.
Mindezek együttes hatására harapási és fognövekedési rendellenességek, valamint beszédhiba alakulhat ki.
Az olyan szokások, mint az ujjszopás, cumizás, körömrágás, esetleg rongyikák, plüssök szívogatása, rágcsálása fenntartják a helytelen nyelést. A nyelvlökéses nyelés terápia akkor tud látványos eredményt elérni, amennyiben a gyermek ezeket a szokásokat már elhagyta.
Megtévesztő tud lenni, de nemcsak a gyerekeknél, hanem a felnőtteknél is fennállhat a nyelvlökéses nyelés, ami artikulációs és kiejtésbeli problémákat is okozhat.
A nyelvlökéses nyelés-vizsgálatra a gyermek, a szülővel érkezik. Az anamnézis felvétele segít feltérképezni a logopédiai probléma pontos okát, kizárni az esetleges idegrendszeri sérülések (szülés közben fellépő oxigénhiány, koraszülés miatti éretlen tüdő) okozta szopási, nyelési problémákat. A vizsgálat második szakaszában következik a myofunkcionális diszfunkciók felismerése majd a beszédvizsgálat is, emellett fontos a testtartás, fejtartás, és az arcfejlődés vizsgálata is.
A vizsgálat célja a diagnózis felállítása illetve a terápia megtervezése és ha szükséges, a megfelelő szakemberek bevonása.