Az Alapozó Terápia fejlődéstani szemléletéből adódik, hogy terápiás regresszióval dolgozik. Kialakulásának oka, hogy a mozgásokkal ismételjük, modellezzük a fejlődés korábbi szakaszait.
„Nemhogy kerülendő, de kívánatos ahhoz, hogy lényeges javulást, változást érhessünk el. Újra kezdeni csak a kezdettől lehet” (Bálint Mihály – orvos, pszichoanalitikus)
Terápiás regresszió
De mi is az a regresszió?
A terápia hatékonyságának jele. Ekkor a gyerek egy, az életkoránál alacsonyabb fejlődési fokra tér vissza, oda, ahol korábban az elakadás történt, így a hiányok az alapoktól feltöltődhetnek. Ha hasonlattal szeretnék élni, akkor azt mondhatnám, hogy a rosszul felépített házat is az alapokig kell visszaépítenem ahhoz, hogy biztos, stabil alapra tudjam az építkezést újra elkezdeni. A terápia során a gyereket a fejlesztéssel kihozzuk a fejlődési zsákutcából, a regresszió utáni lépcsőfok stabilabb alapot jelent a fejlődésre, mint az eddigi „hézagos” állapot.
A regresszió az idegrendszeren keresztül érinti a gyermek testi és lelki állapotát is. A fejlődésben bizonyos készségek visszaeshetnek, eltűnhetnek, akár több területen (de nem feltétlenül; előfordulhat, hogy egy terület érintett) is pl. mozgás, beszéd, szobatisztaság, viselkedés stb. A regresszió normális folyamat, a fejlődésben gyökerezik, és az alkalmazkodást szolgálja.
Mi váltja ki?
- földön végzett gyakorlatok
- csecsemőkori mozgások
- relatív túlterhelés
- folyamatos terhelés
- monotónia
Mikor és hányszor várható?
a terápia megkezdését követően, egy-két hónap után jelentkezik először (nagyok az egyéni eltérések; előfordult már olyan is, hogy két-három alkalom után megjelentek az első regressziós tünetek)
szeptemberben induló csoportoknál:
első regresszió: október vége, november eleje
második regresszió: február közepe
2-6 hétig tart (mélypont kb. 3 héten)
több éves terápia során 4-5 fázisra számíthatunk
az első regresszió a leghosszabb és a legmélyebb
betegég esetén, a betegség hosszával megegyezően tolódik ki ez az időszak
Tünetek:
1. Korábbi életszakaszokra jellemző fejlődéslélektani megnyilvánulások:
- ujjszopás
- tárgyakhoz való kötődés
- nyalogatás, szopogatás
- nyafogás
- hempergés, pörgés, funkcióöröm stb.
- „el kell vele játszani, hogy megszületik”
- kisgyerekként (1,5 és 3 évesen is volt ilyen korszaka) nehezen tudott kakilni, most újra ez a probléma és hiába ad neki az orvos hashajtót, nem nagyon segít pszichés probléma!
2. Érzelmek, elhárítási mechanizmus:
A gyermek fantáziálása, szerepjátékai árulkodnak arról, hogy hol tart a feldolgozásban, milyen eszközöket használ (pl.: indián, cirkuszigazgató,balerina stb.)
- anyához kötődés
- megkapaszkodás
- sírás, hiszti, dührohamok
- nyugtalanság, zizegés
- dac/”nem” korszak
- labilitás, érzékenység
- nyugtalanság, figyelemzavar
- védelem, babusgatás igénye
- félelem a kudarctól
- árulkodás
- agresszió
- „kicsi akarok maradni…”
- „kisbaba vagyok, vegyél föl”
- „cumisüvegből szeretnék inni”
- érzelemkifejezés: „szükségem van rád, szeretlek”
- „ölelj meg!”
- „Veled szeretnék aludni!”
- nő az alvásigény is (mint a babáknál)
- „ A szokásos októberi regresszió ismét elérte H.-t. Napközben többször becsurgatott az elmúlt héten, éjjel pedig 2x is bepisilt. Sokkal nehezebben megy a tanulás és állandóan bandzsit a fáradtságtól.“
3. Teljesítményzavarok:
- iskolai követelményekben, írásban, olvasásban
- koncentrációs problémák
- mozgásteljesítmény visszaesésben
- önállóság terén
4. Pszichoszomatikus tünetek:
- tic, ujjszopás, körömrágás, bepisilés, hasfájás, fejfájás, hajcsavargatás, köhécselés, gyakori nyelés, pislogás, vakarózás
5. Magatartásbeli megnyilvánulások:
- infantilis viselkedés
- „semmi sem jó”
- koncentrációs gyengeség
- bezárkózás, vagy impulzivitás
- mozgékonyság, csapongó figyelem
- dac-korszak (lehet pozitív is)
6. Beszédben jelentkező tünetek:
- gagyogás, babaszavak, selypítés
- „Miért”, „mi ez?” korszak
- dadogás, hadarás
- hangos kitörések, visítás, kiabálás
Pozitív megnyilvánulások!!
- oldottság, felszabadultság
- mesél a gyerek, megnyílik, megfogalmazza érzéseit, kívánságait
- testvéreivel rendeződik a viszonya, képes lesz kapcsolatot teremteni
Mit tehet a szülő?
Fontos, hogy a regressziós tüneteket nem kóros tünetként kell értelmezni! Ugyanis segítik a gyereket, ezért teret kell adni nekik. Természetesen, amit korábban sem engedtünk a gyereknek, azt ezután se engedjük! (pl: agresszív, verekszik stb.)
Mindenekelőtt megértést és szeretetet kérünk a szülőktől, hiszen a gyerek maga is érzi, hogy valahogy nem „stimmel” vele valami. Ilyenkor még fontosabb, hogy a gyerek mellett álljunk, igyekezzünk átérezni a helyzetét és segítsünk neki túljutni ezen az időszakon. Beszélgessünk vele, kérdezzük meg, hogy mit érez?! Bíztassuk, segítsük, dicsérjük sokat, de legyünk következetesek! A regresszióban általában minden gyerek „bújósabbá” válik, ezért fontos az érintés, a simogatás és elsősorban az érzelmi támasz.