A személyiségfejlődési zavar tünetei már kisgyermekkorban jelentkezhetnek részképesség-zavarral, enyhébb tanulási, viselkedési és beilleszkedési nehézségek tüneti formájában. Az időben nyújtott szakmai segítség képes akár a folyamatot megállítani (reverzibilitás), és a tüneteit megszüntetni, de legalábbis enyhíteni. Ha a segítségnyújtás elmarad, akkor a tünetek állandósulhatnak, súlyosabb személyiségfejlődési zavart vagy mentális kórképet eredményezhetnek, illetve nehezen nevelhetőség vagy inadaptáció alakulhat ki.

A fejlesztés része lehet a tünetek kezelése, ám még ennél fontosabb a gyerek egészét figyelembe vevő fejlődési folyamat feltételeinek a biztosítása. Gyógypedagógiai eszközökkel a fent említett állapotokon sokat lehet fejleszteni, és meg lehet előzni a további lemaradást.

Alapvető célunk tehát a gyermekek személyiségfejlődésének elérése olyan módon, hogy minél boldogabb, egészségesebb és erkölcsösebb emberekké váljanak. Ezen alapvető célok mellet törekszünk arra, hogy a gyerekek képességei minél jobban kifejlődjenek. A részképesség-zavarok csökkenjenek, a magatartási-, beilleszkedési- és tanulási nehézségek megszűnjenek. További célként szerepel a gyerekek ismereteinek bővítése, illetve a szokványos iskolai előmenetel biztosítása. Segítségünk egyaránt jelenti a gyermek egyéni fejlesztését, és számára a tanulási környezet megfelelővé alakítását is.

A gyógypedagógiai diagnosztikus és terápiás tevékenység fő területei:

• személyiség- és társas kapcsolatok;
• kognitív funkciók: végrehajtó funkciók, figyelem, koncentráció, orientáció, receptív és expresszív beszéd, érzékelés, észlelés, motorium, vizuomotoros organizáció, tanulás, emlékezet;
• affektív funkciók: emóciók, érzelmek, hangulatok, kötődés, empátia, érzelmi intelligencia, érzelmi zavarok;
• ismeretek: a gyermek tanult, szerzett ismereteinek köre, tudásszintje (utánzáson, megértésen, aktív beszéden alapuló ismeretek, olvasás, írás- helyesírás, számolási készség, általános tájékozottság);
• adaptív viselkedés: önállóság, társas kapcsolatok, beilleszkedés, önkontroll, interakciók, játék, szabadidő szervezése, megismerése és fejlesztése.
  (dr. Eigner Bernadett (2010): ELTE-Pszichopedagógiai Tanszék: Szakbemutatás-Összefoglaló)

A fejlesztő foglalkozások sérülésspecifikusak, mely az egyéni szükségleteknek megfelelően alakulnak. Kiemelten fontosnak tartjuk a szülőkkel való kapcsolattartást és tanácsokat adunk az otthoni, további gyakorlásra, közös játékra.

A foglalkozás gyakorisága: heti egy, vagy két alkalom (a vizsgálat eredményétől függően)

A foglalkozás típusa: egyéni, vagy kiscsoport (max. 3 fő)

A foglalkozás időtartama:

egyéni: 45 perc/alkalom + 10 perc szülői konzultáció; kiscsoport: 50 perc/alkalom + 10’ szülői konzultáció